|
2024-02-11 19:48:10, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Volt, hogy elbújtam.
Mint a csiga a védelmező otthonában.
Nem vágytam senkire.
Csak magam voltam.
Jó volt ez így, mert akkor erre volt szükségem.
Aztán eljött az idő, hogy fényre vágytam,
Új csodára, másra, mint, amit rejtekem adhat.
Úgy éreztem valamit adnom kell,
Valami a mélyből a magasba szökne,
Útját nem állhattam.
Ahogy szabaddá vált belőlem ez a rész,
Változni kezdtem,
Elkezdtem a határaimat újra rajzolni,
Aztán átugrani, ledönteni, végül már nem is láttam őket...
A menedékem, a csigaházam még mindig áll.
Szebb lett, biztonságosabb, tágasabb.
Bármikor visszamehetek, ha vágyom rá.
Itt őrzöm belül, valami folyton építi;
A lelkem az.
Pipacs
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
Címkék: biztonságosabb, visszamehetek, otthonában, határaimat, csigaházam, menedékem, szükségem, állhattam, elkezdtem, ledönteni, védelmező, tágasabb, rajzolni, szabaddá, elbújtam, bármikor, változni, átugrani, rejtekem, belőlem, mélyből, vágytam, valamit, magasba, csodára, éreztem, kezdtem, senkire, folyton, lelkem, szökne, mindig, láttam, pipacs, valami, voltam, védelmező otthonában, magasba szökne, határaimat újra,
|
|
Offline
